20. nap - szerda (dec.5.)

Hull a hó és hózik:)

Na itt tuti nem kérdés, hogy fehér karácsony lesz-e! Inkább az a kérdés, vajon a télapó idetalál-e a hótorlaszok között :) Ha elakad a szánkója, legalább a T-Centralen-nél levő kivilágított rénszarvasokat segítségül hívhatja a sajátjai mellé!

A lényeg - ha esetleg valaki nem jött volna rá - hogy baromi sok hó van. Éjjel leesett vagy 15 centi az eddigi tetejére, és egész nap havazik. Nem tom, hogy fogunk sétálni menni, de valahogy muszáj lesz, mert meggárgyulok a 4 fal között még 2 hétig. Ha valakinek van szabija és meg akar minket látogatni, van egy kihúzható kanapénk és ahol kettőnek jut, ott háromnak is - vagy esetünkben ahol háromnak, ott négynek is, úgyhogy jöjjön :) És persze hét közben, mert akkor hiányzik nagyon a társaság napközben! (Nem nappalt írok, mert 3-kor kb sötét van :))
Na, Bori felébredt...órát lehet igazítani ehhez a gyerekhez :)

Imádok játszani!!!

Délután folyt.:
A délutáni foglalkozás keretében a játék mellett volt egy kis hordozás is a kenguruban, hogy szokja plusz én tudjak kicsit pakolni :) Érdekes, 59 m2-en 100 kg-nyi cuccal is lehet kupit csinálni és 20 db edénnyel is mosatlant...Na de itthon vagyok - még mindig durván szakad a hó, a svédek nemtomhanyas riadókészültséget vagy mit rendeltek el (mint a viharjelzés a Balcsin :)) - úgyhogy meg tudom csinálni! Mondjuk...ha nem lennék itthon, nem is lenne baj az ilyesmivel, dehát ez nem egy múzeum, mi itt "élünk", nem igaz? :)

Mivel anyuék kihozták a mérleget, jó lenne valami fincsit sütni! Hátha Peti este Borimorit fejleszti és akkor anya ráér picit ilyesmire :)

Este folyt.:
Szerintem a sütésből nem lesz semmi, mert így 9 felé megint halál fáradtak vagyunk. Peti épp altatja Borit, én meg 5 percet adtam magamnak a blogolásra, utána mosogatok. Vacsira halat ettünk, sült krumplival és salátával, nagyon finom volt!

Ja, a sétát feltétlenül el kell mesélnem! Mivel kifogytunk az alapvető készleteinkből - pelus és WC papír :) - úgy volt, hogy Peti hazafelé beugrik a Lidl-be, de olyan hóvihar volt, hogy inkább letett róla, merthogy - ahogy mondta - a spórolásnak is van határa és ez pont túl van a határon. Vagy hogy is van ez? A lényeg, hogy inkább majd a plázában beugrik a boltba, minthogy odavesszen a Lidl-túrába. De aztán beszéltük, hogy mi sem tudtunk ma még kimozdulni, esetleg találkozhatnánk a boltban. Hát jó! Borival felkerekedtünk - ő egész nap semmit nem vett észre a pocsék időből (leszámítva, hogy délben a kezemben elaludt, ahogy a hóesést néztük). én meg egész nap aggódtam a séta miatt... - számítva arra, hogy esetleg csak a kapuig jutunk! Amúgy nem sok híja volt, hogy ott visszafordultunk, mert alig tudtunk kimenni az ajtón. Aztán átverekedtük magunkat a kis téren a két épület között (nem volt eltakarítva, csak letaposva), "elszáguldottunk" a kisbuszban ülő két pasas mellett (úgy néztek ki, mint a Horace és Jasper a 101 kiskutyában....) és keményen nekifeszültünk az elemeknek. Mire kijutottunk a főútra, éreztem, hogy végetértek a zöldséges kuszkusz-napok, ide valami erősebb kell! Csülökre fel! :)
Amúgy ki mondta, hogy a svédek nem segítőkészek? Ketten is ajtót nyitottak nekünk, egy pasi meg segített átevickélni egy hóbuckán. (akárhogy toltam, nem ment át a babakocsi) Visszafelé Peti nélkül - feltartották az irodában - még keményebb volt, kicsit farnehezek voltunk, úgyhogy még szerencse, hogy az elmúlt időszakban egy 6 kilós babával súlyzóztam, mert komoly karmunka volt hazatolni a bébit meg a cuccokat!

A város este

Na, letelt az 5 perc és a ráadás 5 perc, úgyhogy megyek, jó8! :)

Puszi,
Barbi